13. Deja vu

Már itt is vagyok az új résszel! Jó sok olvasót kérek! :D Puszi :)

kis édes ♥

Az esti koncert kicsit hosszú volt, már abból a szempontból, hogy nem tudtam élvezni a dolgot a félelmeim miatt. Fergeteges bulit csaptak, mint mindig és bele is éltem volna magam, ha nem túráztattam volna magam folyamatosan Jeremyn. Olyan érzésem volt, hogy most is itt van, úgyhogy gyorsan kiszaladtam a fiúk öltözője felé. Benyitottam az egyik fülkébe nem is nézve, hogy melyik fiú öltözője ez, és behajtottam az ajtót, de nem csuktam be rendesen. El is felejtettem bezárni, úgy siettem, majd leültem a tükör elé a székbe és az asztalra hajtottam a fejem. A koncertből már csak az az egy szám volt, amit éppen akkor adtak elő, mikor én elrohantam onnan. Gondolkodtam hosszú perceken keresztül, hogy mit kellene tennem a Jeremy ügyben, nem fekhetek le minden áldott este gyomor görccsel. Aztán felnéztem, és majdnem szörnyet haltam. Jeremy tükröződött vissza a tükörből. Először azt hittem, hogy rosszul látok és csak a félelmeim vetítették oda a képét a tükörre, aztán megfordultam és tényleg ott állt előttem. Felugrottam a székből, hogy kirohanjak az öltözőből, de ő a nyakamnál fogva rántott vissza, ezáltal alig kaptam levegőt vagy fél percig.
-Mit akarsz tőlem te idióta? Ezt nem hiszem el… komolyan valami agyi bajod van! Nem vagy normális ha azért, amit „veled tettem” ezt tartod megfelelő retorziónak!
-Megcsaltál!
-Nem csaltalak meg te idióta, mivel már régen szakítottam veled! Ne csináld már! –ekkor odalépett hozzám és a nyakamnál fogva a falhoz szorított.
-Mondtam, hogy megkeserülsz mindent!
-És ha megölsz akkor jobb lesz? Akkor szeretni és tisztelni foglak? Elárulom, hogy ennél már nem lehetnél szánalmasabb. Az összes férfiúi büszkeséged és tartásod lehullott rólad! –ekkor elengedte a nyakam és felpofozott. Szerencsémre pont ekkor lépett be az illető, akié az öltöző. Zayn volt az. Micsoda szerencse, ő elég talpra esett. Ahogy meglátta, hogy Jeremy felpofozott én pedig a földre estem odarohant hozzá és nekiugrott. Én elkezdtem kiabálni, hogy segítség, ekkor bejött 2 testőr és kirángatták a szobából Jeremyt. Annyira sírtam, hogy alig kaptam levegőt, mikor Zayn odajött hozzám és magához szorított, majd leültünk mindketten a kanapéra.
-Hogy a fenébe jöhetett be ide?
-Nem tudom, mert engem is alig akartak beengedni még úgy is, hogy tudják, hogy Harryvel jöttem!
Nyugodj meg, semmi baj. –törölte le a könnyeimet az arcomról és egy zsepit adott a kezembe.
-Meg akart fojtani! Teljesen elment az esze!
-Megveressem? –nézett rám nagy szemekkel, mire nekem nevetnem kellett.
-Jézusom… Az se oldana meg semmit, csak még idegesebb lenne.
-De legalább egy ideig nem bírna kekeckedni! Törött kézzel vagy lábbal elég nehéz!
-Bolond. –bújtam oda hozzá. –Másodszor mentettél meg tőle. –néztem fel a csillogó szemeibe.
-Jókor vagyok jó helyen! –mosolyodott el, én pedig átöleltem a derekát és megpusziltam az arcát.
-Várj egy picit! –felállt és odafutott az ajtóhoz. Bezárta, majd visszajött és leült mellém. Megint átöleltem és jó erősen magamhoz szorítottam. Még mindig remegtem és sírtam. Az összes szemfestékem Zayn piros pulcsiján kötött ki.
-Nyugodj meg… minden rendben lesz. –mondta szinte suttogva, miközben a hajamat simogatta.
-Dehogy lesz rendben! Addig fog üldözni amíg egyszer tényleg egyedül leszek teljesen és megöl!
-Dehogy öl meg. Csak fenyegetőzik, mert azt hiszi ettől nagyobb lesz. Meg attól, hogy megüt egy nőt… erre lehet is büszke… rohadt szemétláda.
-Annyira félek. –csuklott el a hangom és felnéztem rá. O-óó.. nem kéne… miért van az, hogy ilyen ellenállhatatlan varázsa van ennek a fiúnak? Tisztára olyan érzés fogott el mintha a barátnője lennék. Ekkor eszembe jutott Harry és el kellett mosolyodnom. Finom kis puszit nyomtam az arcára Zaynnek, majd az ölébe hajtottam a fejem, miközben ő a hajamat simogatta. Aztán sikerült álomba sírnom magam. Érdekes látványt nyújthattunk, bár még szerencse, hogy nem tudnak bejönni, mivel bezárta az ajtót. Hallottam a telefonja csörgését, aztán azt is, hogy beszél valakivel, de azt nem értettem, hogy miről, annyira mégsem aludtam éberen. De éreztem, hogy a hajammal játszik, és olyan jó érzés volt. Aztán mély álomba zuhantam.

**

Harryvel álmodtam. Egy gyönyörű parkban voltunk, ahol rengeteg virágzó fa volt, rózsaszín virágokkal beborítva, emberek bicikliztek és sétálgattak a kisgyerekeikkel, valamint egy folyó mentén a kutyáikkal játszottak. Mi Harryvel kéz a kézben sétáltunk Starbucks-os frappét ittunk. Ezer ágra sütött a nap, Harryn napszemüveg volt, egy fehér póló vajszínű nadrággal és egy fehér Converse. Rajtam valami kis nyári ruha volt, amit nem ismertem fel, mert nincs is ilyen darab a ruhatáramban… de mondjuk pont a lehetetlenségek miatt álom egy álom. Szóval kézen fogva sétáltunk, mikor megszólított minket egy kislány.
-Anya, apa elmehetek játszani Borissal? –ekkor Zaynre mutatott, aki a kutyájával játszott a fűben.
Ekkor ébredtem fel. A kislány anyának hívott és Harry volt az apukája? Egészen szép álom volt, bár kicsit korainak tartom, hogy ilyesmiről álmodozzak, mikor még csak tegnap vallottunk az érzelmeinkről egymásnak. Kinyitottam a szemeimet, a szobában sötét volt. Zayn ült a kanapén, én feküdtem és Zayn ölében volt a fejem. Ahogy felnéztem rá megsimogatta a hajam és felnézett a telefonjából.
-Jó reggelt!
-Reggelt? Ahogy látom elég késő van!
-Hajnali negyed 2.
-Mi? –ültem fel az öléből. –Miért nem keltettél fel?
-Nem volt szívem, és legalább megnyugodtál egy kicsikét. –simogatta meg az arcom. Nem lehettem túl szép látvány az összekócolódott hajammal és a lefolyt sminkemmel. Smink… milyen sminkről beszélek, valószínűleg a szememen semmi se maradt belőle, mert az összes az arcomon van szétkenődve, valamint Zayn pulcsiján egy nagy fekete pacában…
-Nagyon álmos vagy?
-Igazából nem. Nem mondtam el a fiúknak, hogy mi történt. Harrynek azt mondtam, hogy Letinél alszol, Letivel egyeztettem az alibit, magamról pedig azt kamuztam, hogy várok valakit, akivel itt találkozunk, úgyhogy ők önfeledten bulizgatnak most valahol.
-Jobb is így, legalább Harry nem aggódik értem.
-Szerintem most valahol detox hangulat uralkodott el a gyereken. –nevetett fel Zayn.  –Szeretnél odamenni?
-Azt se tudjuk hol vannak… meg ilyen fejjel inkább kihagynám!
-Milyen fejjel? Gyönyörű vagy!
-Gyönyörűen le van lakva a képem…
-Csak kicsit megviselt vagy, de gyönyörű! –simogatta meg az arcom.-De a sminken is segíthetünk. Van egy nagy készlet a szekrényben!
-Hát nem is tudom… egyébként nagyon unatkoztál amíg én itt aludtam rajtad?
-Nem igazából, nyomkodtam a telefonom, meg a legszebb arcot néztem órákig.
-Miért, talán tükörbe néztél? –gúnyolódtam vele.
-Nem. Téged néztelek, miközben aludtál.
-Jajj… de aranyos vagy. –pirultam el és egy puszit nyomtam az arcára. –De ez nem igaz!
-De igaz, fogd be!
-Jó befogom. –mosolyodtam el.
-Szóval, neki állsz sminkelni a bulira, vagy én kezdjelek el kifesteni? –vigyorodott el ördögien.
-Szeretnéd, mi?
-Őszintén? Kiélném az elfojtott vágyaimat. Mindig is arról álmodoztam, hogy egyszer sminkes leszek! Sőt! Műkörmös! –kezdett bele a hülyeségeibe amin felnevettem, majd oldalba ütöttem finoman.
-Hülye! –öleltem át a nyakát. Kezét a hátamra tette és az ölébe húzott. Tök jó, teljesen rajta ültem. Nem mondom átfutott az agyamon pár perverz gondolat :D Elkezdte puszilgatni a nyakam, amitől kicsit megijedtem. De úgy voltam vele, hogy amíg csak ezt csinálja addig nincs baj. Rázott a hideg tőle, a nyakam a gyenge pontom. Erősebben magamhoz húztam őt, és az arca oldalt az enyémhez simult. Most valahogy vágytam valaki közelségére és Zaynnel olyan jóban vagyunk. Ha már Harry nem lehet itt velem…
-Na, most pedig szépen kifested magad és elindulunk. Legalább kicsit kikapcsolódunk. –mosolygott rám Zayn.


Hamar nekileselkedtem a feladatnak. Először is szépen megtisztítottam a smink lemosóval az arcomat eltávolítva ezzel a fent lévő sminknek aligha nevezhető pacát.
Először alapozót tettem fel, majd szemhélypúderrel sötétbarna árnyalatot vittem fel a szemem külső részére, belülre pedig bézs szín került. Szempilláimat kifestettem, majd egy halvány rózsaszínes barnás, majdnem a szám színével megegyező színű rúzst kentem a számra.Körülbelül fél óra alatt elkészültem a sminkeléssel, hajamat megfésültem és máris „tökéletes” volt az összhang. Zayn megdicsért, hogy milyen szép vagyok, majd kimentünk és fogtunk egy taxit, aki elvitt minket ugyanarra a helyre, ahol először „randiztam” Harryvel. Ezáltal igencsak jó emlékeket ébresztve fel bennem.


Bementünk az épületbe, ahol szerintem a buli csúcspontja zajlott éppen. Mindenki őrjöngött és látszott, hogy nagyon részegek voltak. Niall valami nővel smárolt, de nem tudom, hogy kivel, sosem láttam még ezelőtt ezt a lányt, de meglepődnék, ha ő ismerné.
Miután kicsodálkoztam magam a látványon a pult felé indultam, ahol Sophie álldogált és a pultra lehajtott fejű Harry haját babrálta, miközben Harry mellett egy kiscsaj ácsorgott. Elég közel volt hozzá. Időnként odahajolt és puszikat nyomott az arcára, majd egyet a szájára is, de Harry olyan részeg volt, hogy mire el akarta volna tolni magától a csajt, addigra az már régen összenyálazta őt. Azért jóleső érzés fogott el mikor láttam, hogy eltorzult fejjel ellenkezett a lány csókjai ellen. Viszont majdnem szétrobbantam idegességemben, hogy kihasználja Harry helyzetét, ugyanis ő maximum csak spicces lehetett, korántsem volt olyan részeg mint Harry.
Odatipegtem hozzájuk.
-Sziasztok, bocsi, zavarok? –kérdeztem gúnyosan a csajra nézve.
-Abia Lane! –emelte fel a fejét a pultról, és csillogó szemekkel rám nézett.
-Bocsi, de most, hogy így kérdezed, igen, eléggé zavarsz! –legyintett a csaj, majd Harry felé dörgölőzött a fejével. Na most csapjam pofán vagy 2 másodperc múlva?!
-Tessék? Kisangyalom te el vagy tévedve! Szedd a holmidat és addig takarodj el amíg nem gurulok be és ki nem tépkedem a légüres fejedből az ocsmányul felvarrt póthajacskádat. –mondtam erőltetett vigyorral az arcomon, és láttam, hogy Harrynek tetszett, hogy begurultam. Széles mosolyra szaladt a szája és megtámasztotta a fejét a kezével.
-Te  vagy eltévedve, ha azt hiszed hogy elmegyek csak mert idetoltad a hájas picsádat! Ki vagy te, hogy itt okoskodj? –emelte fel a hangját, mire legszívesebben leköptem volna. Mindig is utáltam az ilyen arrogáns seggfejeket.
-A barátnőm. –motyogta Harry a csaj háta mögül, de az mintha meg sem hallotta volna. Széles  gúnymosolyra szaladt a szám.
-Takarodj, tunyacsáp.
-Tunyacsáp a jó édes… -legyintette meg a kezét, de megfogtam neki, másikkal pedig megmarkoltam a haját és elcibáltam az ajtóig. Ott valami fickó átvette tőlem, én pedig visszaszaladtam Harryhez.
-Szia kicsim! –állt fel a bárszékről és magához húzott.
-Szi… -magához húzott és vadul megcsókolt. Nem egy romantikus csók volt, hanem olyan igazi szenvedélyes. Azt hittem megőrülök. Erősen magamhoz húztam, ő felültetett a székre, igaz majdnem elesett közben, olyan részeg volt szegénykém. :D Elkezdte a combomon felfelé tolni a ruhát, minek hatására belenyögtem a csókunkba. Ekkor Zayn odalépett mellénk. Csak onnan tudtam, hogy ő volt, hogy megismertem a hangját.
-Khhhmm… nem itt kéne, menjetek szobára. –Ekkor picit eltávolodtam Harrytől és mindketten Zaynre néztünk. Nagyon komoly fejet vágott,  hármunk közül csak Harry vigyorgott, de ő is szerintem csak a pia miatt.
-Zayn valami baj van? –közben leült a mellettünk lévő székre és felkönyökölt a pultra.
-Nem, semmi baj nincs.
-Látom, hogy bánt valami. –ekkor haraggal gyűlt szemekkel rám nézett. Fogalmam sincsen, hogy mi baja van.
-Abia… kérlek. Semmi bajom nincs, menj és szórakoztasd a szerelmedet máshol, ahol nem néz mindenki titeket!
-Jól van már, csak megkérdeztem, nem tudom mi bajod lett hirtelen. Gyere kicsim, nem jó itt a hangulat. –fogtam meg Harry kezét és próbáltam meg elindulni vele anélkül, hogy elesne és engem is a földre rántana.






Zayn szemszöge:


-Sophie adnál valami erőset?
-Mit szeretnél? –kérdezte egyhangúan.
-Fogalmam sincs. Mondjuk egy… whiskyt, vagy mit tudom én…
-Whisky jó lesz? –mosolyodott el, de valahogy nem hatott meg a vigyora.
-Jó, csak duplán.. és add oda gyorsan. –doboltam az ujjaimmal a pulton, ő pedig letette elém az italt.
-Mi bánt Zayn?
-Nem bánt semmi, ne kezd te is… -kortyoltam egy nagyot a whiskybe.






Sophie szemszöge:


Kedvesen mosolyogtam rá, ahogy szívem minden érzése kiáradt belőlem. Elgyengülve figyeltem Őt… istenem, bárcsak tudná, hogy mennyire szeretem. Most annyira szeretném megölelni, hozzá bújni és enyhíteni a rosszkedvén.
-Mi bánt Zayn? –bátorodtam fel, hogy megkérdezzem tőle, bár már attól remegtem, hogy hozzá kell szólnom, annyira ideges voltam. Nem is jó szó az ideges. Szerintem mindenki ismeri azt az adrenalinos állapotot mikor a szerelméhez hozzá kell szólnia, vagy akármit csinálnia ami vele kapcsolatos. Olyan jóleső borzongás, ami mégis szorongat belülről. Pont így éreztem most magam.
-Nem bánt semmi, ne kezd te is.
-Látom, hogy van valami.
-Mondom nincs! –csapta le a pultra az üres poharat.
-Jól van már én nem akartam semmi rosszat. Biztos a drága Abika izgatott fel így…
-Elegem van abból, hogy mindenki a magánéletemben vájkál. Leszakadhatnátok végre rólam.
-Valakinek muszáj felnyitni a szemed, hogy csak játszik veled. Sosem akart téged. Te csak a szamár vagy, aki jó ha nincs mellette a ló!
-Ó, de bölcs lettél hirtelen! Neked se pultosnak kellett volna menned hanem pszichológusnak!
Én csak segíteni akartam, ezért oktattalak ki, de nem akartalak megbántani! –mondtam elcsukló hangon.
-Nem vagy az anyám, hogy kioktass! –nézett fel a szemeimbe. A szívem össze vissza vert, nagyon fájt, hogy így beszél velem. Letettem a rongyot amit a kezemben szorongattam. Nem… ez nem jó szó rá. Lehajítottam, vagy inkább lecsaptam erőből a pultra és kirohantam az épület mögé. Épphogy kiértem elkezdtem zokogni és hátamat a falhoz nyomva lecsúsztam a földre.
Pár percig így voltam, mikor egy érintést éreztem a karomon, ami felhúzott magához. Nem akartam felnézni rá, de valami olyan ismerős volt… muszáj volt, hogy felnézzek, hogy meggyőződjek róla, hogy ez nem egy álom, hanem a valóság. Majdnem elájultam, mikor tekintetem találkozott azokkal a csodaszép arany színű szemekkel. Szívem ki akart törni a mellkasomból és erősen elkezdtem remegni.
-Ne haragudj rám Sophie. Gyík voltam. Sajnálom. –kezével végigsimított az arcomon, és én észre sem vettem, hogy mit csinálok. Automatikusan „beledörgölőztem” a tenyerébe mint a kiscicák. Szemeimet inkább csukva tartottam, már nem azért mert nem akartam gyönyörködni benne minden percben, amikor csak tehetem, hanem leplezni akartam, mennyire elgyengültem az érintésétől. Mikor kinyitottam a szemem elég közel volt már hozzám. Mélyen a szemeimbe meredt, ami nagyon felbátorított. Kezemet a tarkójára tettem és sóhajtottam egy nagyot. Ő elmosolyodott és még közelebb hajolt. Összeért az orrunk, mikor beleharaptam az alsó ajkamba, ő még mindig csak mosolygott.
-Zayn… -suttogtam alig hallhatóan, mire lecsúsztatta a csípőmre a kezét, és egy határozott mozdulattal megszüntette a testünk közt tátongó űrt.
-Zaaaaaaaaaaaaayn! –hallottam a hátunk mögül Louis férfiasnak éppen nem nevezhető sikítását, mire felhorkantam.
-Ezt nem hiszem el… -csuktam be a szemeimet, Zayn pedig felnevetett.
-Ne haragudj. –nyomott egy puszit az arcomra. –Majd beszélünk. Szia.. –mosolygott rám szüntelenül, amibe beleremegett a szívem.
-Szia. –mosolyogtam vissza rá.






Abia szemszöge:



-Harry fejezd már be! –mondtam nevetve, miközben a széna kupacon hemperegtünk, és ő épp azzal volt elfoglalva, hogy a ruhám alját hajtsa fel a combomon századszorra, ami már amúgy is úgy fel volt csúszva, hogy alig takarta a seggem.
-Nem bírom befejezni. Megőrülök érted… -puszilgatta a nyakam. Elmosolyodtam és hagytam neki, hogy keze végre a ruhám alját feltolja.
-Nemár… ellenkezz!
-Az előbb még az volt a bajod, hogy ellenkezek, most pedig, hogy hagyom magam… nem bírok rajtad kiigazodni!  –nevettem fel.
-Imádom ha ellenkeznek! –harapta meg finoman az alsó ajkamat amitől halkan felnyögtem.
-Már nem bírok ellenkezni! –túrtam bele a hajába és magamhoz húzva szenvedélyesen megcsókoltam. Teljesen deja vu érzésem volt, hiszen ugyanott voltunk, ahol legelőször egymásba gabalyodtunk. Itt nem fog minket keresni senki, de ha mégis betévedne ide valaki, nem látna minket mert a széna bálák mögötti sarokban voltunk. Tök jó, olyan kis kuckós.
-Ki kéne mennünk.
-Most? Nemááá! –nézett rám még mindig ittas állapotától kicsit értelmetlen buksijával.
-De már! –Húztam fel a mellemről letolt ruhát.
-Kegyetlen vagy, ugye tudod?
-Majd otthon lerendezhetsz! –kacsintottam rá és felé nyújtottam a kezem, hogy felhúzzam a földről.
-Szavadon foglak! Egy percet se fogsz éjjel aludni, erre jobb ha felkészülsz! –fogta meg a kezem és állt fel ő is miközben pajzánul vigyorgott rám. Szerintem ebből úgy is az lesz, hogy elalszik ahogy haza értünk :D Úgy be van rúgva a drága.
Kiértünk a pajtából vagy isten se tudja, hogy mi ez, mikor Harry felkiáltott.
-Úr isten, Abi nézd! –mutatott az épület mellett álló Zaynre és Sophiera, akiket kb 1 milliméter választott el egymástól. Kikerekedtek a szemeim, de olyan rossz érzés fogott el, amit magam sem tudok mire vélni. Ekkor Louis macska nyávogása félbeszakította őket mielőtt Zayn megcsókolta volna.
Esküszöm nem értem ezt az egészet. Először nekem „nyal” és velem smárol, utána mg egyről a kettőre rámászik Sophiera? Kicsit olyan érzésem volt, mintha féltékeny lennék, de én se tudtam mire vélni a dolgot…
Zayn odajött hozzánk, mikor már Louis is idecsapódott a húgával.
-Na itt meg mi folyik  tesó? –nevetett fel Harry.
-Nem tudom igazából… most esett le, hogy majdnem lesmároltam Sophiekát. –vigyorgott fülig érő szájjal.
-Azért nem rossz a kiscsaj én a helyedben megkörnyékezném!
-Jah, pont összeilletek. –böktem oda flegmán, mire Zayn rám nézett sejtelmesen, de közben vigyorgott.
-Cica gyere, menjünk be mert kicsit fázom! –nyomott egy puszit az arcomra Harry.
-Menjünk! –mosolyogtam rá.
-Várj, Harry! Menjetek csak, szeretnék beszélni Abival.
-Jó, csak menjetek be oda –mutatott Harry a pajtára –mert itt még a falnak is füle van!
-Jó, megyünk. -Ragadta meg a karom Zayn és „berángatott” oda.
-Mégis mit akartál? –kérdeztem egyhangúan, mikor elkapta a derekam és hirtelen megcsókolt. Utat engedtem neki, és egy kicsit belementem a dologba. Aztán feleszméltem eltoltam magamtól és lekevertem neki egy pofont. De nemhogy begurult volna, hanem elkezdett vigyorogni.
-Szemtelen vagy, remélem tudsz róla! – mondtam neki, de tiszta ideg voltam már.
-Te meg egy igazi kis vadmacska. –csókolt meg újra. Sóhajtottam egy nagyot, mikor nyelveink találkoztak és kezem elindult a nyaka köré de nem fogtam meg, hanem megint eltoltam magamtól és megint meg akartam ütni, de megfogta a kezemet mielőtt az arcán csapódott volna.
-Te mindent verekedéssel oldasz meg? –vigyorgott a képembe.
-Fejezd be, vagy esküszöm összeverlek. –úgy dobogott a szívem, hogy majd kiesett a helyéről. Nagyon felidegesített. Hogy jön ő ahhoz, hogy csak úgy, bármiféle figyelmeztetés nélkül megcsókol? Engem ne csókolgasson senki se! Vagyis… valaki megteheti, de annak hagyom is.
-Megvernél? –fogta össze a kezeimet a háta mögött, ezáltal veszélyesen közel húzva magához, ugyanis testem az övéhez simult. Mélyen a szemeimbe nézett és még mindig vigyorgott. Tuti, hogy élvezi ezt az egészet.
-Fejezd be Zayn, vagy sikítok!
-Nem kell sikítanod, anélkül is látom, hogy élvezed a dolgot.
-Hülye… -nevettem fel, majd megint dühbe gurultam, hogy még mindig a testének feszültem.
-Könyörgöm engedj el, vagy drasztikus lépésekhez kell folyamodnom, már pedig szerintem szeretnél még gyereket. –nyomtam finoman a combomat a lábai közé.
-Jól van, elengedlek.
-Félsz, mi?
-Sose lehet tudni, belőled bármit kinézek!
-Nagyon helyes! –szaladtam ki a pajtából be az épületbe. Odafutottam Harryhez és a sírás határait súroltam. Szorosan magamhoz öleltem őt.
-Mi a baj szívem? Olyan zaklatottnak tűnsz.
-Semmi Harry, kérlek menjünk haza!
-Bántott Zayn? Vagy mondott valamit? -egyenesedett ki, mint egy kis kakas.
-Nem kicsim, csak kérlek vigyél haza…
-Jól van, menjünk! –egészen kijózanodott már.
-Legalább kocsival jöttél?
-Igen, de már jól vagyok. De ha gondolod vezethetsz te is!
-Inkább. Én nem ittam semmit, és látom, hogy már jól vagy, de nehogy megbüntessenek.
-Jól van, itt a kulcs.
Ahogy kiértünk izgatottan láttam meg az Audiját. Gyorsan kinyitottam a kocsit és beültünk mindketten. Beindítottam a motort, ami úgy dorombolt, akár egy kiscica.
-Imádom… -csillogtak a szemeim, miközben rámarkoltam a kormányra és rátapostam a gázpedálra. Épp, hogy egy kicsi megnyomtam, úgy ment mint a mérgezett egér. Egykettőre hazaértünk.